Bitter and Twisted - Galahad

Ne irigyeld a szenteket, Mert prédikálni bárki tud, De megélni az életed, Az egyedül csak neked jut. S ha kárhozattal ‘jesztegetnek, Lelked mégis mást

Felfelé baktattam épp a Mátra oldalára, Mikor megláttam a csendőrt, éppen a pénzét számlálta. Elékaptam pisztolyom, majd reafogtam tőröm, mondtam:

K茅k volt az 茅gbolt, z枚ld volt a f疟, 脫 a patak, az meg semmilyensz铆n疟. Mert az oly tiszta volt, mint a lelkem szerelme A l谩ny ir谩nt, ki nem volt egyszer

K枚dl艖 hajnalon szedtem a horgonyt, Az 茅gre n茅ztem: menni kellett. H谩tul hagytam 茅hem, nyomorom, J枚v艖m s jelenem 煤jra sejlett. J贸 sz茅l volt 茅s haj贸r

Hullámzott az árpatábla, ott várt rám szerelmem, Két szerelem harca dúlt háborgó szívemben: Egyik feléje, másik pedig Írhon felé hajla, Miközben

Mindenféle dőreségért aggódtam már életemben: Mi lesz holnap, mi volt tegnap, mennyi pénzem van, Mi lenne ha, mi lett volna, ki mit szól és mit szeret

Egyik hétfőn hazamentem, részeg vótam épp, Há egy idegöny ló legelészett a lovam helyén. Szótam is az asszonnak, má te se leszel vén, De miféle l

For he that soweth to his flesh shall of the flesh reap Corruption and death but he that soweth to the spirit shall of the Spirit reap life everlasting Galation