Vén Marhák (Tisztelet A Led Zeppelinnek) - Hobo

Föld alatt kezdtük, hit nélkül, vadul
Ahogy az ember kínjától szabadul,
Szerelem volt és tart egy életen át,
El nem enged minket, mint gyökér a fát.
Jöttek a csavargók, gyöngyszemű lányok,
Csövesek, melósok, lógós diákok,
Hazudott a jelen, nem kellett a múlt,
Reményünk sem volt, hát hallgatták a bluest.
Vén marhák, mit akartok még?
Vén marhák, sosem elég?
Vén marhák, mit akartok még?
Vén marhák, nektek sosem elég? Nem elég?
Jöttek bősz kurvák, pártok, faszentek,
Filmesek, költők és egyéb lánglelkek,
Újságok, rádiók a nyomunkban jártak,
A pénz helyett meg ott volt az önimádat.
A tapsra figyeltünk, nem a zenére,
Évekig nem néztünk egymás szemébe,
Szürkültek a dalok, nem jött áldás,
Mint a házasságban: bukás, vádak, válás.
Vén marhák, mit akartok még?
Vén marhák, sosem elég?
Vén marhák, mit akartok még?
Vén marhák, nektek sosem elég? Nem elég?
Sok-sok év eltelt, nincs gőg, nincs harag,
Majd' minden elrohadt, csak a blues maradt,
Állunk az úton, már látszik a vég,
Engedd meg, óh, Uram, hogy játszhassunk még!
Vén marhák, mit akartok még?
Vén marhák, sosem elég?
Vén marhák, mit akartok még?
Vén marhák, nektek sosem elég?
Vén marhák,
Vén marhák, sosem elég?
Vén marhák,
Vén marhák, nektek sosem elég? Nem elég?
Engedd meg, óh, Uram, hogy játszhassunk még!